HTML

Öt év

Aki vidám könnyed bejegyzéseket keres és véletlen tévedt erre, az most csukja be az oldalt, mert ez nem az a szórakoztató bejegyzés. Viszont azt hiszem az esetek zömében aki keresővel rátalált a témára, az a személy viszont nem véletlen jár erre.

Friss topikok

Kívülről nézve

2013.09.03. 02:10 :: mrakos

Nem rég kiderült, hogy egy ismerős család anyukájánál találtak agydaganatot. Az első, ami eszembe jutott, hogy ha most a fiunk és az ismerős között lenne valamilyen szintű kapcsolat, akkor még bennem is megindulna a kombinálás valami külső tényezőről, pedig csak a számok jöttek ki furcsán.

A család egy részét ismerem és így most kívülről látom azt, ahogy mi lehettünk az első hetekben. Iszonyú bizonytalanság. ilyenkor napról napra más és néha hajmeresztő híreket kap az ember, rengeteg fals információval. Habár nyilván itt más a daganat típus, de én mégis a műtéti lehetőségekről (ugyan ott ugyan az a orvos végzi a műtétet) sokat tudnék segíteni. Azonban számukra én most csak egy vagyok a sok mindenfélét mondó emberből. Mondhatnánk, hogy milyen hiba, de érthető is. Anno mi is majdnem befürödtünk a "tuti biztos" infóval ellátott segítőkkel.

Amikor nálunk kiderült, hogy mi a baj a család összeült és noha én és párom totálisan lebénultunk a gondolkodás terén, de nem így a rokonok. A családban (távolról) volt már 10 éve egy gyermek daganatos betegség és azon információk alapján elkezdtek egy másik intézményt és másik orvost leszervezni, mint amit mondtak nekünk a kórházban. Szerencsére nem sikerült, mert mint mára kiderült 10 év alatt nagyot fordult a világ és piszok rosszul jártunk volna ha sikerül az átszervezés.

Egy másik segítséget sajnos nem sikerült megakadályozni, pedig abból se kértünk. Rokon ismerőse aktivizálta magát és rögtön jött azzal, hogy az intézménybe ahova kerülünk tud segíteni. Én és párom akkor már úgy voltunk, hogy minek, hiszen ez nem egy olyan tömeg ágazat, ahol pl  6 évet kell várni, hogy műtőbe kerüljön az ember egy rutin műtéttel. Biztosítottak, hogy fogadnak minket és minden szükséges dolog rendelkezésre áll. Persze rokon ragaszkodott hozzá, hogy nem baj azért segít az ismerős biztos, ami biztos. Amikor aztán az intézménybe kerültünk az orvos az első elbeszélésen rosszallását fejezte ki a "nyomulás" miatt. Igaza van, de büdös életben nem hinné el, hogy ez egy kéretlen "segítség" volt. Szóval rossz ponttal indítottunk, ami marhára nem hiányzik ilyenkor.
Ez a téma azért meglátásom szerint teljesen más mint a magyar egészségügy nagy része. Gyermek élet a tét és ez mindent más meglátásába helyez. Így habár volt ilyen nyomás is a család részéről szerencsére elkerültem, hogy megpróbáljak hálapénzt adni orvosainknak.  Nekem erkölcsileg teljesen elképzelhetetlen volt, hogy elfogadják. Hallottam mástól, hogy volt aki megtette, de pénze abban a pillanatban a kórház alapítvány számlájára került.

Az is érdekes helyzet volt, amikor a helyi mentők központba kellett bevinni arról papírt, hogy baj esetén rögtön a budapesti intézménybe szállítsanak minket. Van buzgalom és segíteni akarás, jön egy másik rokon, hogy ismeri a helyi mentőállomás igazgatóját, besegít nekünk. Itt már határozottabban tiltakoztam, hogy tök felesleges, ez egy egyszerű adminisztratív folyamat, minek ide segítség. Szóval megtiltottam, hogy segítsen. Szerencsére. "Kedves" rokon, mint kiderült kissé túlértékelte kapcsolat rendszerét. A bizalmi viszony nála az volt, hogy heti szinten köszön egyszer az illetőnek, aki illedelmesen visszaköszön, de fogalma sincs, hogy ki az illető rokonom.

Szóval nagyszerű a segítség, de józannak kell maradni és tudni nemet mondani ha kell.

Szólj hozzá!

Címkék: gyermek gyermekkori daganat

A bejegyzés trackback címe:

http://otev.blog.hu/api/trackback/id/tr925492860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.