Mint írtam a blog célja az informálás és tulajdonképen ez egy olyan kérdés, amit szinte mindenki megkérdez. Olyan szempontból tanulságos is az esetünk, hogy én korábban azt feltételeztem, hogy a daganatok esetén a fő tünetek tipikus formái mind megjelennek (esetünkben: fejfájás, szédülés, hányinger, kettős látás) és ezek állandóak. Hát ez nem igaz.
Visszatekintve kevesebb, mint fél évvel jelent meg az első tünet a diagnózis előtt. Időnként hányt reggel, de az se volt az a klasszikus hányás, amikor feljön a gyomor tartalom. Inkább olyannak tűnt, mint amikor nátha idején a lenyelt váladék jön vissza. Mivel ekkor elkezdődött már az "óvodai beteg szezon" így első alkalommal nem is gyanakodtunk. Ez aztán 2-3 nap után megszűnt, majd egy vagy több hét múlva elő jött. Amikor ismétlődött a dolog, akkor elmentünk a háziorvoshoz, aki csinált vérvizsgálatot, de nem talált semmit se.
A második tünet a fáradékonyság volt, de ez se volt olyan nagyon erős. Gyerekeknél időszakonként amúgy is változó, hogy mennyire energikusak, a fiúnk meg alapban se volt egy olyan rohangálós típus. Így itt se gyanakodtunk semmi rosszra.
Végül a végső és biztos jel az volt, hogy az egyik szem elkezdett időnként bekancsalítani. Nem nagyon, de bejelentkeztünk egy szemészhez és 3-4 nap alatt jutottunk el a vizsgálatokig. Az nap este már az intenzív osztályon voltunk és rohamtempóban készítették elő a műtétet ......
Az orvosok rácsodálkoztak az enyhe tünetekre, mert már nagy (+3cm) volt a daganat. Azt mondták már simán kettős látásnak és egyéb durva tünetnek kellett volna lennie.
